Ki fizeti a tanácsadást?
Az előző két részben (“Kit nevezünk pénzügyi közvetítőnek” első és második rész) körbejártuk, milyen szereplőkkel találkozhatsz a pénzpiacon. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy kinek és mennyit kell fizetnie a közvetítésért? Avagy ki fizeti a tanácsadást?
Alapvetően mindig és mindenért az ügyfél fizet, vagy közvetlenül vagy közvetetten. Az viszont nem mindegy, hogy mennyit és milyen szolgáltatásért.
A pénzintézetek megbízásából dolgozó közvetítőket természetesen a pénzintézetek fizetik – akár alkalmazottként, akár megbízással vagy jutalékos rendszerben dolgoznak.
A pénzügyi tanácsadók a te megbízásodból, például óradíj meghatározásával dolgoznak. Mivel termékeket nem közvetítenek, pénzintézetekkel nincs kapcsolatuk, azoktól nem kapnak jutalékot.
Az ügyfél megbízásából dolgozó közvetítőket nem közvetlenül az ügyfeleik fizetik, javadalmazásukat a termékek közvetett módon tartalmazzák, a szerződéskötés után azt adott pénzintézetek adják. Ezért lehet ingyenes a pénzügyi közvetítés, ám érdemes nagyon odafigyelni, hogy valóban az ügyfél érdekeit nézi-e a közvetítő. Ha valóban a Te hosszú távú elégedettségedet nézi, akkor nem fog mindenáron egy általa jónak mondott megoldást rád erőltetni.
Itt ismét hivatkoznom kell az MNB, mint felügyeleti szerv tevékenységére; hallhattál már az etikus életbiztosítási koncepcióról. Ez elsősorban a transzparenciát célozza meg a költségek és jutalékok tekintetében, az átláthatóság mellett előírás a megfelelő („fair”) ár-érték arány, a szigorúbb befektetési szabályok és a magasabb szintű ügyféltájékoztatás. Ennek a koncepciónak köszönhetően a jegybank csökkentette a közvetítőknek kifizethető jutalékplafon mértékét is.
Ez egy újabb kérdést vet fel; a sokat feszegetett függetlenség kérdését. Mikor mondhatjuk, hogy igazán független a közvetítő? Ki a független tanácsadó? Erre a sorozat utolsó bejegyzésében adok – szubjektív – választ.
